Szemadám György

SZEMADÁM GYÖRGY

Tudvalevő, hogy a madár a lélek és a szabadság szimbóluma, így nem is olyan meglepő, ha valaki, aki a madarakhoz kötődik, az az animációtól – mint az élettelennek lelket adó, egyben a legszabadabb filmtípustól – sem áll távol. Szemadám György festőművész és író esetében legalábbis biztosan beszélhetünk ilyen kapcsolódásról. Szemadám György 1947-ben született; középiskolásként ornitológusnak készült. 1967 és 1975 között a Fővárosi Állat-és Növénykertben a nagyragadozók ápolójaként, majd főápolójaként dolgozott, miközben – részben Vaszkó Erzsébet személyes és művészi inspirációjának hatására – a képzőművészet felé fordult. 1969-től napjainkig több mint hetven önálló kiállítása volt. A hetvenes évek során több avantgárd megmozdulás – happening és performansz – résztvevője volt. Művészetében később a klasszicizáló stílus és a hagyományos formátumok (táblaképek, olajfestmények) rögzültek, olyan visszatérő motívumokkal, mint például a madár, a maszk vagy a művészettörténeti utalások. Munkásságát többek között Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, Magyarország Érdemes és Kiváló Művésze. 

A hetvenes évek végétől Szemadám György rendszeresen publikál is, többek között kultúr- és művészettörténeti, valamint filmes tárgyú írásokat; a televízió számára ismeretterjesztő műsorokat készített. A Jankovics Marcellről megjelent első monográfia szerzője (1987), továbbá számos kritikát és esszét jegyez a nemzetközi és a magyar animációs film témakörében. A Magyar Mozgókép Alapítvány Animációs Szakkuratóriumának elnökeként közel két évtizeden át segítette a hazai animációsfilm-készítést. A 17. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Életműdíjával ezúton is köszönjük neki mindazt, amit a magyar animációs film értékeinek megőrzéséért és gyarapításáért tett!

Mikulás Ferenc (fesztiváligazgató) és Varga Zoltán (filmtörténész)