Sosem felejtem el Macskássy Kati és Jeney Zoltán találkozását a 2007-es KAFF-on. Reggelizni mentünk. Kati már ott ült egy asztalnál, észrevett bennünket, és integetett, üljünk oda hozzá. Őszinte örömmel üdvözölték egymást, s mindjárt számolgatni kezdték, hány éve is dolgoztak együtt...
Zoli úgy emlékezett, Kati éppen gyermeket várt, amikor a Pannóniában 1973-ban a Gombnyomásra című filmet vágták. Azóta jóformán nem is találkoztak, de 34 évvel később, az Aranyhomok éttermében csillogó szemmel folytatták a csevegést, úgy, mintha csak tegnap hagyták volna abba. Zolit mélyen megrendítette Kati váratlan, 2008-as halála. Nagyszerű filmes barát távozott.
Jeney Zoltán filmtörténeti jelentőségű találkozása Huszárik Zoltánnal 1968-as római posztgraduális zeneszerzői tanulmányai alatt jóval közismertebb, hisz közös mozizásaik és beszélgetéseik eredménye a Szindbád (1971), ami az egyik fényes pillanata a magyar kultúrának. Az 1969-es egyedi rövidfilm, az animációs aspektusból is jelentős Capriccio adott számukra lehetőséget arra, hogy alkotóként is kipróbálják a közös gondolkodást.
A hetvenes évek elején Bódy Gábor hívta meg a társművészetek jeles mestereit a Balázs Béla Stúdióba, hogy együtt újíthassák meg a film nyelvét. E különleges kihívásra adott karakteres válasz a Round (1975), amiben az animált „kitakarások rendjét” a zenei hangok szervezik szigorúan az élet kiszámíthatatlan irányú és sűrűségű mozgásait közvetítő „natúrkép” felett.
1980-ban Maurer Dórával, a huszadik század egyik legnagyobb formátumú képzőművészével készítette el a Kalah című, keleti táblajátékon alapuló kísérleti alkotást. A fegyelmezett logikájú avantgárd mozgókép, akár valamennyi eddig említett mű, klasszikus technológiával, celluloidra készült, a kockapontos megfeleltetéseket kép és hang közt sziszifuszi munkával megvalósítva.
A Kalah után 30 (!) évvel vonódott be Jeney ismét az animációs művészetbe, amikor a Pavane című művének születése közben – immár közös életünkben – hallottam a varázslatos hangzásokat felszűrődni az emeleti szobába, ahol lényegében Zoli feje felett a Zenit (2010) című filmemen dolgoztam. Ültem a hangokban és láttam összenőni a zenét a filmmel...
Ezzel szemben a Vox Animae-hez (2012) kockáról kockára, a film születésének folyamatában találta ki a vonós hangszer vergődését, már a digitális technológiát hívva segítségül. Amikor a Tranzit (2017) készült, a nagyszerű Keresteš Szabolcs segített a sajátos Jeney-„önidézeteket” újragondolni a látványhoz. Ezt a filmet a 2019-es KAFF-on még együtt nézhettük meg Zolival, és a vetítést élvezetes beszélgetések követték. Kedves kollégákkal időzhettünk az utolsó közös animációs nyárban…
Jeney Zoltán szeretett Kecskemétre jönni: derűvel és érdeklődéssel követte a magyar animáció legújabb törekvéseit, élvezte a fiatalok társaságát, és szívesen idézte fel kortársaival közös, történelmi léptékű emlékeit. Tisztelettel figyelte Mikulás Ferenc munkásságát, ahogy a magyar animációs művészetre felteszi az életét. Nagy ügyek nagy harcosai értik egymást.
Jeney Zoltán most újra velünk lehet a KAFF-on animációközeli művei által, s az égi Aranyhomok teraszáról égi poharába kortyolva, a többi égi baráttal „felső gépállásból” – mint egykor a Round kameráján át – követi célokkal terhelt, de bizonyos távolságból véletlenszerűnek mutatkozó útjainkat…
Jeney Zoltán, a legendás Új Zenei Stúdió tagja, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, a huszadik–huszonegyedik századi zeneművészet meghatározó személyisége, hat éve, 2019 őszén, 76 évesen hunyt el – de „csak a teste”.
M Tóth Éva
animációsfilm-rendező
JENEY MOZI: JENEY ZOLTÁN ANIMÁCIÓS FILMJEI ÉS FILMZENÉI – VETÍTÉS ÉS BESZÉLGETÉS
Május 27., kedd 14:00
Hírös Agóra / 32-es terem
Különleges vetítés a Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző kísérleti animációs mozgóképeiből és animációs filmekhez alkotott filmzenéiből. A programban szereplő filmekről, valamint Jeney Zoltán filmes munkásságáról M Tóth Éva animációs filmrendező beszélget Muhi Klára producerrel és filmes szakíróval.
A program támogatói: Magyar Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, Magyar Rajzfilm Kft.
